Az Ipari Szakmunkásképző Iskola 3 éves fennállása után 1956. szeptember 1-én megnyitotta kapuit a Somogy Megyei Tanács V. B. 2. sz. Kereskedelmi Tanulóiskolája Siófokon. Siófok a várossá válását és a nagyléptű fejlődését az idegenforgalomnak köszönheti. Az iskola vezetői felismerték, hogy a turizmus lebonyolításához, a vendégek magas szintű ellátásához jól képzett szakmunkásokra van szükség.
Az intézményt Kenedy Ferenc alapította és igazgatója volt 8 éven keresztül. Az iskola, csakúgy mint a szakmunkásképző intézet, az általános iskola épületében kezdte meg működését /mai Vak Bottyán János Általános Iskola/. A közismereti tárgyakat az általános iskola tanárai tanították, míg a szaktárgyakat óraadók.
A szakmunkásképzés csak délutáni tanítással volt megvalósítható, hiszen délelőtt az általános iskolások oktatása folyt az épületben. Az iskola három főállású tanárral, kereskedelmi és vendéglátó szakokon kezdte meg a működést. A vendéglátóipari vonalon szakács, cukrász és pincér szakok, a kereskedelmi vonalon élelmiszer eladó és hentes, ruházati eladó és vegyesbolti eladó szakok indultak. A Kereskedelmi Tanulóiskola igazgatásilag Kaposvárhoz tartozott, tehát nem önálló intézmény volt. 1969-ig a fent említett szakmákban az anyakönyvezés és a vizsgáztatás Kaposváron történt, ezért az iskola ezekről az évekről konkrét adatokkal nem rendelkezik.
A kereskedelmi iskolában az 1956-57. tanévtől az 1964-65. tanév végéig kb. 120 kereskedelmi szakmunkás tanult és szerzett szakmunkás bizonyítványt.
Az új ipari szakmunkásképző épületének átadásakor, 1973-ban a kereskedelmi szakmunkásképzés számára is helyet biztosítottak. Mivel az ipari szakmunkásképzés délelőtt elfoglalta az egész épületet, így a kereskedelmi szakmunkásképzés ismét csak délután folyhatott.
Ez az oktatási mód rendkívül igénybe vette mind a tanárokat, mind a diákokat. Az 523. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe költözés is csak ideiglenes megoldást jelentett. A nagyfokú gazdasági fejlődés és a megnövekedett turizmus miatt 1980-ban a tanulólétszám a kereskedelmi iskolában másfélszeresére emelkedett, 342 főre. A hatékony oktatást nem lehetett a továbbiakban a két iskola számára egy épületen belül megoldani. A két iskola összekapcsolása gátolta volna a további fejlődést, így a kereskedelmi iskolának 1980-ban ismét költöznie kellett.
A Városi Tanács a Balatonszabadi-fürdőn lévő SZOT Gyermeküdülőben adott helyet a kereskedelmi iskolának. A tanítás nagyon rossz körülmények között folyt. Problémát okozott az iskola épületének a távolsága Siófoktól, /4 km/ kénytelenek voltak a tanárok és a diákok busszal ki, illetve hazajárni. Az épületben lévő helyiségek nem tanteremnek voltak kialakítva, s mivel az elhelyezés ismét csak ideiglenes volt, nem is lettek átalakítva tanteremmé. Nem volt megoldva az étkeztetés, és a fűtés is olajkályhákkal történt. Sokszor vízhiánnyal küszködtek, mert télen minden elfagyott.
1984-ben a SZOT eladta az épületet, s az iskolának 1984. március 15-én ismét költöznie kellett. Nagy problémát jelentett, hogy a második félév közepén félbe kellett szakítani a tanítást. Az új épület, ahova az iskola költözött a DÉDÁSZ épülete volt. Nagy volt a zsúfoltság az épületben, amely szintén nem iskola céljára készült, előnyt csak az jelentett, hogy a városközpontban volt. Az itt töltött 2 év rendkívül megviselte a tanárokat és a diákokat egyaránt. A tantestületben a lelket csak az tartotta, hogy ebben az időben már az új iskola építési tervei készen álltak. 1985-ben kezdődött az építkezés és igen gyorsan, mindössze egy év alatt elkészült az új iskolaépület. Az építkezést nagymértékben elősegítette a település urbanizációs fejlődése, a felgyorsult idegenforgalom következtében a szakközép- illetve szakmunkástanulók szükségessége a kereskedelemben és a vendéglátóiparban egyre égetőbbé vált.
Az új Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola a Foki-hegyen épült fel, mintegy 110 millió Ft beruházási költséggel.
Nemcsak Siófokról és környékéről, hanem Somogy megye egész területéről jelentkeznek ide hallgatók. Az 1986-87-es tanévben kezdte meg működését az iskola, tanulóinak száma 398 fő és 34 szakközépiskolai tanuló volt.
A pedagógusok száma 19 tanár és 7 szakoktató, a technikai oldal 26 dolgozóból állt.
1986/87-es tanévben nem csupán a jelenlegi iskola, ami siófoki viszonylatban az egyik legszebb és legmodernebb komplexum, költözött végleges helyére, de beindítottuk a vendéglátó-ipari szakközépiskolai képzést is . 1990/91-es tanévben bővítettük a kereskedelmi szakközépiskolai képzéssel.
Habsburg Ottó 1993. január 26-án, amikor a Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolába látogatott, a következőket mondta: „A belföldi idegenforgalomnak nagy jövője van, de nem a legközelebbi időszakban.” Érdemesnek tünt tehát fejleszteni az iskolát, mert a szakemberekre mindig szükség van.
1994/95-ös tanévben ennek szellemében már indítottunk egy közgazdasági szakközépiskolai osztályt is. Ugyanebben a tanévben a végzős kereskedelmi szakközépiskolai osztály részére megkezdődött a kereskedelmi technikus képzés, a vendéglátó vonalon pedig 1998/99-es tanév jelentette a kezdetet.
1999/2000-es tanévben ismét bővítettük iskolánk profilját egy akkreditált felsőfokú szakképzéssel (informatikai statisztikus és gazdasági tervező). Az akkreditált képzés kapcsán felmerülő igényeket figyelembe véve a 2000/2001-es tanévben újabbprofilbővítésthajtottunk végre. A BGF-val kötött megállapodás alapján idegenforgalmi szakmenedzsereket képzünk.
A 2002/2003-as tanévtől indítottuk a pénzügyi számviteli ügyintéző szakképzést.
(Pécsi Józsefné)
_________________
Iskolaavatás Siófokon
Új szakmunkásképzőt és szakközépiskolát avattak tegnap Siófokon. A város Foki-hegyi lakótelepén 12 tantermes kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző és szakközépiskola épült harminc évvel azután, hogy a Balaton-parti teleülésen megkezdődött ezeknek a szakmáknak az oktatása.
____________
ÜDÜLŐBŐL ISKOLA
HÁROM HÉT TÖRTÉNETE
Szabadi-fürdőtelep, Balaton-part. A fél évszázados épület valamikor nevelőotthon volt, s körülbelül a negyvenes évek vége óta a SZOT gyermeküdülője. Itt kapott helyet az 1971 óta létező, ám saját épülettel eddig még sohasem rendelkező siófoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari szakmunkásképző Iskola. Annak ellenére, hogy a Balaton parti város az ország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja, ahol az említett szakmák értőire egyre nagyobb szükség van - az iskola eddig elég mostoha körülmények között élt és dolgozott. Az 523. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet „albérlője” volt, s a város közvéleménye talán még most is az ipari szakmunkásképző részeként tartja számon.
Évek albérletben
Pedig – miként Pécsi Józsefné igazgató mondja – jelenleg is 13 csoportban 340 tanulót képeznek 7 féle szakmára. Ide járnak a déli part ( Keresztúrtól Siófokig ) településeiről, a külső somogyi községekből ( Tab, Karád stb. ) Lengyeltótiból, Buzsákról és Enying környékéről is a jövő kereskedői, vendéglátói. Élelmiszer- vegyesbolti, ruházati és műszakicikk-eladókat, valamint szakácsokat, cukrászokat és felszolgálókat képeznek. Az iskolának kihelyezett tagozata működik Fonyódon, ahol 120 tanuló sajátítja el az élelmiszer eladói szakmát. A mintegy 25 tagú tantestület felnőtteket is tanít; hat felnőtt szakmunkástanuló osztály és két üzletvezetői tanfolyam tartozik még az intézethez; ezek a csoportok a SZOT Csepel üdülőben kaptak helyet. Az intézet – a mostani, az eddigieknél jóval kedvezőbb körülmények között is – kevesebb szakembert képes adni a vállalatoknak, szövetkezeteknek, mint amennyire szükségük lenne. Az igényeknek körülbelül a 60 százalékát elégítik ki. Ez a tény is az intézet bővítését, fejlesztését sürgeti. A VI. ötéves tervben épül fel az új intézet, s a terv szerint akkor már kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolája is lesz a városnak.
- De addig sem végezhetünk félmunkát – mondja az igazgatónő. – Amíg albérlők voltunk, délutánonként tanítottunk, kettőtől este hétig. Diákjaink zöme bejáró, különféle menetrendekhez kell igazodniuk, s bizony sokan már délelőtt Siófokon rostokoltak, és késő este vetődtek haza. Tanulónak, oktatónak egyaránt keserves a délutáni tanítás. Kellett valamilyen megoldást keresnünk….
Ideiglenes, de kényelmes
Borsos László igazgatóhelyettes: Augusztus 31-én még üdülő volt az épület, szeptember 19-én pedig már iskola. Három hét alatt – miközben tanulóink mezőgazdasági munkát végeztek – ideiglenesen bár, de kényelmes otthonba költözött a kereskedőket és vendéglátókat képző intézet. A tantermek tágasak, világosak, szépek, barátságosak. A környezet ideális. Balaton-part, festői park, sportpályák. Egy régi zsibongóból még tornatermet is kialakítottunk.
Az említett – három hét – rövid története a következő: az intézet szerződést kötött a SZOT –tal, melynek értelmében az épületet öt évre bérbe vették. A meglehetősen „lerobbant” üdülő első emeletén 12 helyiséget hoztak rendbe, így bevezethették a korszerű, úgynevezett szaktantermi oktatást. A megyei tanács 200 ezer forintot adott a felújításra, de az elvégzett munka értéke körülbelül félmillió forint.
Az említett összegből a renováláshoz szükséges anyagot vásárolták meg, és mintegy 50 ezer forint munkadíjat fizettek ki a költségvetési üzemnek, illetve a Siófoki Építőipari Szövetkezetnek. A munka dandárját az 523. számú Szakmunkásképző Intézet diákjai és az Országos Szakipari Vállalat tanulói végezték, de az intézet segítségére siettek a helybeli vállalatok szocialista brigádjai is. Az oktató-nevelő munka körülményei immár megnyugtatóak. Nem kell többé délután tanítani, a gyerekek pihenten érkeznek az iskolába, jó az autóbuszközlekedés, és ebédről a SZOT gondoskodik. Szakköröket szerveztek. Most már marad idő és energia a közművelődési, a mozgalmi munkára is.
A kabinet az igazi
Herold Gyulával, a gyakorlati képzés vezetőjével az intézet és a
vállalatok, szövetkezetek kapcsolatáról beszélgettünk.
Némelyik vállalattal példaadó a kapcsolatunk – mondta. Akik körültekintően szervezik meg a szakember-utánpótlást vállalatuknál, és nem spontán „tűzoltómunkát” végeznek, azokkal érthető módon gyümölcsöző az együttműködés. Nyilvánvaló: csak az intézet és a vállalat együtt nevelhet sokoldalúan képzett szakembereket. Nem mindegy, hogy egy-egy fiatal milyen szakmai és emberi közegben tölti a gyakorlati idejét. Nem mindegy, kitől tanul, s milyen színvonalú üzletben ismerkedik a szakma fortélyaival és etikájával. Kétségtelen: legeredményesebb a kabinetoktatási rendszer. Ez azt jelenti, hogy a háromból fél napot szervezett, csoportos gyakorlati oktatáson vesz részt a jelölt, nagy tapasztalatú szakoktatók vezetésével. A kabinetoktatás feltételeit a vállalat teremti meg, ha szívén viseli a szakmunkásképzést. Eddig a Somogy megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat, a Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat és a Pannónia adott lehetőséget a kabinetszerű oktatásra. A többi vállalattól is ezt várjuk; például a siófoki áfész-től, mely az intézet tanulólétszámának egyharmadát adja.
Sz.A. (1980)
Új szakmunkásképző és szakközépiskola Siófokon
Megjelenésében is szép iskolával lett gazdagabb Siófok. A diákok - akik szeptember eleje óta már használják a kereskedelmi és vendélgátóipari szakmunkásképzőt és szakközépiskolát – azt mondják, hogy nemcsak szép, hanem jó is az új intézmény. A tizenkét tanteremben minden meg van ami a nyugodt tanulás feltétele, és a segédeszközök sora teszi könnyebbé az ismeretszerzést. A nyelvi laboratórium felszerelését némelyik felsőoktatási intézmény is szívesen elfogadná. Tornaterme 541 négyzetméter alapterületű. Öltözők, orvosi szoba tartozik még hozzá, valamint – vendéglátó tanulókról is szó van – tankonyha és tanétterem.
Az új iskolát, amely – mind dr. Gyenesei István megyei tanácselnök avatóbeszédében hangsúlyozta – az ezredfordulót követő első évtizedek vendéglátóit és kereskedőit neveli éppen harminc évvel azután adták át, hogy megkezdődött a Balaton-parti városban ezeknek a szakmáknak az oktatása. Akkor - mondta dr. Gyenesei István megyei tanácselnök avatóbeszédében hangsúlyozta – az ezredfordulót követő első évtizedek vendéglátóit és kereskedőit neveli éppen harminc évvel azután adták át, hogy megkezdődött a Balaton-parti városban ezeknek a szakmáknak az oktatása. Akkor – mondta dr. Gyenesei István – számottevő fejlesztésnek számított, hogy a gimnázium mellett megkezdődött a vendéglátóipari és kereskedelmi szakmunkásképzés is. A község, azóta várossá fejlődött és a hajdan mindössze egy osztályból álló intézmény fokozatosan nőtt és – önálló iskola nem volt – albérlőként pergette az éveket. Az intézmény 1969-ben önálló lett, és azóta évente száz-százötven szakembernek ad a tudást bizonyító okiratot. A gyakorlati képzés 1971-ben kezdődött el a Kapos – Kereskedelmi Vállalat, a Pannónia, a siófoki áfész, valamint a Somogy Kereskedelmi Vállalat támogatásával. Ennek is része van abban, hogy javult a munka minősége. Az itt végzett emberek közreműködésével az idegenforgalom a megye harmadik legfontosabb gazdasági ágazatává vált. A volt diákok többsége a déli parton dolgozik ma is.
A megyei pártbizottság 1983-ban foglalt állást amellett, hogy fejleszteni kell siófokon a kereskedelmi és vendéglátóipari képzést. Az önálló iskola a megye és a város jelentős anyagi támogatásával készült el. A beruházás 105 millió forintba került. Az intézmény kiviteli terveit a Dél. Dunántúli Tervező Vállalat, valamint Tervfejlesztési és típustervező Intézet mérnökei készítették el. A beruházással kapcsolatos ügyintézést a Somber végezte el. A kivitelezésre a megbízást versenytárgyaláson a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat nyerte el. A könnyűszerkezetes Clasp-technológiával épült őj iskolában szeptember 7-én szólalt meg először a tanítás kezdetét jelző csengő.
Tegnap az ünnepélyes avatásra meghívtak mindenkit, aki segítette az intézmény megvalósítását. A vendégeket – köztük a siófoki városi tanács és a városi pártbizottság tagjait – ünneplőbe öltözött diákok köszöntötték.
Dr. Törley Dénes, a városi tanács osztályvezetője külön is köszöntötte dr. Gyenesei Istvánt, a megyei tanács elnökét, dr Troszt Tibort, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettesét, valamint Balassa Bélát, a városi pártbizottság első titkárát és dr. Gáti István siófoki tanácselnököt. Diákok énekelték az ünnepség megnyitásakor a Himnuszt s befejezéskor a Szózatot. Nevükben Pécsi Józsefné, az intézmény igazgatója köszönte meg a tanuláshoz jó feltételeket biztosító kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképzőt és a szakközépiskolát.
(1986)
